Tiszavalk
Tiszavalk
Tiszavalk a Tisza jobb partján a térség egyik legkisebb határú és lélekszámú település.
A falu a Bükk aljától a Tiszáig elterülő Borsodi Mezőség néven ismert nagyobb tájegységbe tartozik.
Tiszavalk határában még feltáratlan feltételezések szerint Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű bronzkori telephely található.
Írásos feljegyzéssel XIV. század elejétől találkozunk Valk említésével, jóval Árpád –kor előtti település. A Tisza mentén ezt a részt a honfoglaláskor nemzetségfők szállták meg. A nemzetségi birtokon pedig szabad falvak jöttek létre. Tiszavalk is ezek sorába tartozik. Sorsa később összekapcsolódik a Tapolcai Benedek –rend Apátsággal.
Az apátság virágkorában komplex gazdaság folyt. Ennek a gazdaságnak képezte igen fontos részét a valki birtok. 1776. szeptember 16-án Mária Terézia a Munkácsi Görög katolikus Püspökségnek adományozta a települést. Ekkor Valk népe is a püspökség kegyurasága alá került. Valk távol esett a birtokközponttól. A települést az igazi tragédia 1594-ben érte el.
A Bécs ostromára készülő törökök a krími tatárokat hívta segítségül, akik végig rabolták az útjukba eső területet, a borsodi Mezőséget is.
Valk is lakatlanná vált. A pusztító hadak hírére a biztonságosabbnak vélt Poroszlóra és Füredre menekültek.
A valkiak visszatelepítésére 1696-1703 között volt először kísérlet, de ez nem járt sikerrel. Kollonits Zsigmond tapolcai apát 1714. évi sikeres telepítési akciója, csak sok és jelentős kedvezmény adásával tudta elérni, hogy a valki családok visszatérjenek.
Az 1714-ben újratelepült falu megszállásakor a lakóházakat a Nyárád melletti partos részre építették. A falu belterülete két nagyobb egységre tagolódott a lakóházak és a kertek övezetére. Valknak a Nyárád menti részé a partosabb. A falunak ezt a területét „Felsőnek”-nek , a mélyebben fekvő pedig „Alsónak nevezik.
Az 1770. évi úrbérrendezés stabilizálta, a belső telkek számát és méretét.
A népesség növekedés miatt azonban elfogytak a házhelyek és házakat már csak a kerteken lehetet építeni. A kertek lakóházakkal való elfoglalása már XVIII. század végén megindult és folyamata az 1930 –as évekig eltartott.
A lakóházakat, a XIX. század közepéig nem kerítették. Utcahálózat nem alakult ki. 1880 -ban számtábla elhelyezését rendelték el, de ezek nem sorszámozás szerint történtek, hanem birtokíveken feltüntette helyrajzi szám került a házak falára.
Az utcák újabb kori elnevezését az 1940 –es években törvény írta elő. Ekkor kapta a kert utca a Petőfi Sándor nevet. A Templom, a Rákóczi, Kossuth, Kinizsi, Arany János szintén 40 –es években keresztelték el.
1945 után nevek a Béke, Dózsa György, valamint az Új soron (valki Rózsadomb) az Alkotmány, a Szabadság, a Szil, a Táncsics és a Főutcáké.( A Templom a pártállam idején a Lenin nevet viselte)
A közutak sokáig nem voltak burkoltak.
A mai négyesi –bábolnai országutat 1975-1976 építették.
A falu nevének eredete, jelentése pecsétje címere.
.
Földrajzi nevek etimológiai szótárában leírtat tekinthetjük a legelfogadhatóbbnak, mely szerint Valk, személynévből keletkezett, magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév pedig szláv eredetű és „farkast” jelent.
A név előtti, fekvésére utaló Tisza jelzőt az újratelepedéstől (1714) „Tisza Valk” iratban kezdi használni. Hivatalosan azonban, egybe írva csak 1906.-tól alkalmazzák a község pecsétjén. A falu ismert legrégebbi pecsétje melyet a Borsod –Abaúj- Zemplén megye Levéltárában őriznek. A község címere 1996-ban készült. Tervezője a hagyományos címeralkotás szabályait követte. Az alul lekerekített pajzs alsó harmadának zöld mezeje felett kék égboltot, az 1717-ben készült pecsét szimbólumai: a múltra utaló, függőlegesen álló ekevas és csoroszlya látható, közepén pedig kócsag, amely már a Tisza-tavi jövőt jelképezi. A pajzsnak a jobb sarkában, a falu első említésének 1332.száma látható, az alsó zöld mezőben „Tiszavalk” olvasható.
